Azt néztem, ahogy eltávolodik tőlem a szivárvány, és egyre inkább a gomolyfelhők vannak közel. A színpompa szertefoszlott, sűrű köd lett, már a nap sem látszik. Nem vagyok depressziós, csak lelkem lángol, s ezt a tüzet a te emléked élteti még mindig. Karjaim szorítják nem létező közelséged. Szívemben épp egy vulkán tör ki, s lávája belülről égeti a mellkasomat. (Talán gyomorsav.) Nincs több gondolat, semmi egyéb, üres a fejem. Kiszipolyozta tartalmát a veled töltött idő. Nem volt hosszú ...

Sötét volt, éjszaka. Csak a hó világított az úton, hazafelé baktattam. Csillogott körülöttem a táj, és elfogott a gyönyör. Akkor éreztem még ilyet, amikor velem voltál. Ettől a gondolattól megborzongtam, fázni kezdtem. Egy forró tea csókjára vágytam, úgy, mint egyszer valamikor a tiédre. Tudtam, hogy most az átmelegítene. Hirtelen megjelentél előttem. Bűnbánó arcodról szomorúságot olvastam le. Nem értettem, mi bajod. És akkor elmondtad. Hiányolsz. Fázol nélkülem. Szíved üres, és nem ...