Messze tőled
6 éve
Azt néztem, ahogy eltávolodik tőlem a szivárvány, és egyre inkább a gomolyfelhők vannak közel. A színpompa szertefoszlott, sűrű köd lett, már a nap sem látszik. Nem vagyok depressziós, csak lelkem lángol, s ezt a tüzet a te emléked élteti még mindig. Karjaim szorítják nem létező közelséged. Szívemben épp egy vulkán tör ki, s lávája belülről égeti a mellkasomat. (Talán gyomorsav.) Nincs több gondolat, semmi egyéb, üres a fejem. Kiszipolyozta tartalmát a veled töltött idő. Nem volt hosszú ...
Hógolyó
6 éve
Sötét volt, éjszaka. Csak a hó világított az úton, hazafelé baktattam. Csillogott körülöttem a táj, és elfogott a gyönyör. Akkor éreztem még ilyet, amikor velem voltál. Ettől a gondolattól megborzongtam, fázni kezdtem. Egy forró tea csókjára vágytam, úgy, mint egyszer valamikor a tiédre. Tudtam, hogy most az átmelegítene.
Hirtelen megjelentél előttem. Bűnbánó arcodról szomorúságot olvastam le. Nem értettem, mi bajod. És akkor elmondtad. Hiányolsz. Fázol nélkülem. Szíved üres, és nem ...
Idegen
6 éve
Sötét labirintus erdejében bolyongó mosoly.
Űr van a méhkasban.
Mélyen lent egy fa.
Légüres táj.
Forr a vér egy sziklából.
Sűrű szó száll sietve.
Szomorú keserűséggel átitatott cigarettacsikk.
Fénylő kékség felé repülő érzelem.
Inspirációba fojtott száraz köhögés.
Lefolyik a tenyéren az izzadtság.
Vörös.
Vörös lé folyik a mellkasomból.
Talán vér?
A lelkem vére.
Vonaton utazó poggyász. ...