Pitypang

Milyen is egy pitypangmag élete? Teljesen kiszolgáltatott… Senkire és semmire nem számíthat attól a perctől, hogy elhagyja szülőpitypangját. Egyszer csak arra eszmél, hogy felkapta valami titokzatos erő, valami megmagyarázhatatlan, és viszi a hátán. Siklik vele, és magatehetetlenül hagyja. Hirtelen remény tölti el egész lényét, bízik ebben az erőben, bízik a szélben, és elhiszi annak minden édes susogását. Elhiszi minden ígéretét, és hagyja magát becsapni a szél által. Mit is tehetne? Hiszen csak a szél van neki. Semmi és senki más. Amikor a szél elfárad, amikor már nincs ő sem, akkor a kis pitypangmag újból földet ér. Csalódottan veszi észre maga körül a trágyadombot, ami számára kellemetlen szagokkal öleli át. Ide hozta őt a szél. A magocska jogosan dühös, jogosan csalódott, jogosan fáj neki. Becsapottnak érzi magát, és elönti a haraggal összefolyt szomorúság. Úgy érzi, hogy a legnagyobb hiba volt bízni a szélben, hinni neki, és rá hagyatkozni.
Napokkal később a magocska arra eszmél, hogy életében nem volt még ennyire jóllakott, ennyire energikus, és rég nem fürdött már ennyire a nap meleg mosolyában. Meglátja a jót a trágyadombban, és már nem szomorú, inkább hálás azért az átélt csalódásért, mert képes volt látni a jót a rosszban. Sosem volt többé elégedetlen, sosem volt többé dühös. Csak élvezte a körülményei által szolgáltatott jót.
Sokszor az ember élete is alakulhat hasonlóan. Lehet, lesznek rossz pillanatai, de ha képes meglátni a jót a rosszban, az az előnyére válhat.